az első szerelem

Már nem emlékszem arra az ártatlan szerelemre, de rájöttem, hogy a szerelem az, amihez nincs kulcsunk, megrohamoz minket, aztán csendben elmúlik, az unalom és a magány hullámaival, édes gyötrelem, és finom. keserűség, az, hogy egész éjjel ébren maradsz, miközben káromkodsz valakit, és elfelejted mindezt egy mosollyal másnap reggel.

Ez a legnagyobb erő, amitől úgy érzi, hogy te vagy az egyetlen ember ezen a földön.

A szerelem nagyon megfiatalít minket, a szó minden értelmében, és nagyon érzékennyé, önzővé, nagylelkűvé és nagyon kedvessé válunk.

A szerelem megduplázza az erődet, megkétszerezi az elszántságodat vagy megkétszerezi a gyengeségedet, tehát jól választottad azt, akit szeretsz?

Ez a legfontosabb a szerelemben, kit szeretsz?

Az idő gyorsan telik, így a szerelem körforgása lecsillapodik benned, és arra ébredsz, hogy vagy nagy katasztrófába estel, vagy nagy áldással áldottál meg.

A szerelem korán kopogtatott az ajtómon, és azóta a szerelem a bajkeverő szerepét tölti be az életemben, kopogtat az ajtón, majd elszökött, és bár nem nyitottam ki neki az ajtót, óvatos voltam, mint sokan. , akik a szerelmet tolvajnak és bűnözőnek írják le, de a szerelem nem semmi, ez egy mérgező érzés, amivel tudni kell együtt élni és növekedni vele, ne birtokold magad, és ne légy a rabszolgája , de tedd gyengéddé és baráttá, így jobban fegyelmez és fegyelmez, mint egy király, aki birtokolja az érzéseidet.

Ezzel kezdődik a szerelmes történetem, és az első lecke, amit megtanultam belőle, ami soha nem ér véget.